A jószívű ember

"Nyugdíjas volt már Jós Sanyi. Életében mindig arról volt híres, hogy hatalmas erős ember volt. De az erejét nagyon szerette kímélni, nem nagyon szeretett dolgozni. Azért valahogy egy kis nyugdíjat csak kapott, de ez a megélhetésre kevés, az éhenhalásra sok volt. Elhatározta, hogy OTP kölcsönt vesz fel.

- Semmi akadálya - mondták az OTP-ben - de egy kezes okvetlenül kell.

Megpróbált hát kezest keríteni, de nem ment ez olyan könnyen. Az egyik nem vállalta, a másiknak nem volt munkahelye, a harmadiknak neki magának is volt OTP kölcsöne. Végre az egyik zenész szomszédja, a Döme Rudi elvállalta.

- Leszek én kezes kedves komám, adol belőle 500,- forintot oszt el van intézve. Úgy is 4000,- forintot kapsz. De mostmár kedves komám egy áldomást csak fizetel. - kérdezte tőle Döme, mikor az OTP-ból kijöttek.

- Egye fene - mondta Jós Sanyi - annyit még kibírok, gyerünk a presszóba.

A presszóban már vártak rájuk.

- Ez a feleségem, ez az anyósom, ez a sógorom, ezek a sógornőim, ezek a férjeik - mutatta be őket Döme.

Két asztalt toltak össze végre úgy fértek el.

Mikor fizetni kellett, a számla összesen 1000,- forint lett. Természetesen ezt is Jós Sanyi fizette.

Még jó, hogy vannak jószívű emberek, akik segítenek a másikon, ha bajban van."

Kovács Lajos

1988. augusztus 10.

Milyen jó a kisnyugdíjasnak

"Kocsis Péter nyugdíjas már. A hatvankilencedik évét tapossa, dolgozni már nem tud, mióta a télen megjárta a kórházat, gyengélkedik.

A kis nyugdíjból kell megélni. Tavaly még a nyári hónapok alatt keresett egy keveset, de most már az sincs.

Ma hozták a nyugdíjat 2.900,- Ft-ot. Ebből be kell fizetni 900,- forint vízmű hozzájárulást. Kihoztak 800,- forint fejlesztési adót. A menye is megjelent este az is kért 500,- forintot. Elromlott a televízió, azt is megcsinálták 700,- forintért.

Csak azt nem tudom, hogy miből él Kocsis Péter a következő nyugdíjig."

Kovács Lajos

1988. augusztus 10.